Sírni a szemünkkel sírunk, más lehetőség nem adatott nekünk, de azon az estén úgy éreztem, mintha minden pórusomból, testem minden hasadékából és zugából patakzanának a könnyek.
Amit tehetsz, csepp a tengerben, de ez ad értelmet az életednek.
Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát.
Ha mindentől félnénk, amitől csak lehet, semmi okunk nem volna rá, hogy éljünk.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.
Sokkal jobb pesszimistának lenni, mert annak csak egyszer kell tudomásul vennie a dolgok reménytelen voltát.


Magamba zuhantam, mint a vajas piskóta száznyolcvan fokon.