Többet kellene álmodoznia (…). A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.

A társadalom kialakít egyfajta kollektív magatartásnormát – és senki nem kérdezi, miért pont így kell viselkedni. Az emberek elfogadják, és kész.

Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet.

Istennek van humorérzéke. És mivel egy ilyen csodálatos világot teremtett nekünk, joggal várja el tőlünk, hogy még a legborongósabb napokon is találjunk okot a nevetésre.

A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét.

Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.

Az élet – ezt jól megjegyeztem – sosem igazságos, akármit tanítanak az iskolában.

Lehetetlen az, hogy mindenki egyformán éljen.