Egész életemben egyetlen hajszál választott el attól, hogy angyal legyek. Ez ideig nem sikerült átlépnem rajta.
Mások elvesztésén búsulni olyan, mintha a betegséget választanánk, amikor jól is lehetnénk.
Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.
Talán jobb is, hogy sértegetnek az emberek: legalább megmentenek attól a szerencsétlenségtől, hogy szeressem őket.
Mindegy, hogyan érünk el egy pozíciót, ha méltóak vagyunk rá.
Még nem szerettem senkit úgy, mint téged. Ezt nem kell kiérdemelni. Csak viszonozni.
Nekem úgy tűnik, az udvariasság és a képmutatás túl gyakran járnak kéz a kézben.
A világ tele van csodával, ám mi elvesztettük a képességet, hogy észrevegyük mindennapjainkban a varázslatot.
A változások, amiket a sors idéz elő az emberekben, kedvezőek, csak meg kell tudni fejteni, ami bennük rejlik.