Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.
A szépség átok is lehet, nemcsak áldás.
Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.
Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább érzem magam!
A sok rinyálás és panaszkodás nem vezet sehová! Tettekre van szükség.
A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul.
Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: „Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel”.