Az életen keresztül nincs hamisabb vezető, mint az emberek véleménye.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Ha a múltról beszélünk, mindig hamisan keverjük a kártyát.
Ha jó állapotban vagyok, úgy élek, mint a részegek. Szemmel nem láthatóan és műszerrel kimutathatatlanul, de egy kicsit a föld felett lebegek. Szeretek létezni.
Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem.
Az őrültség viszonylagos állapot. Ki mondhatná meg, ki az őrült valójában ?!