Ha nem lenne sötét, sose látnánk a csillagokat.
Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni.
Egy anya számára, aki elveszítette gyermekét, az első nap soha el nem múlik. Ez a fájdalom nem fonnyad el az idővel. Hiába kopik el, hiába fakul meg a gyászruha, a szív feketesége nem oszlik el soha.
Látogass meg egy otthonához kötött embert.
Mi a barátság egyáltalán, ha nem az, hogy osztozunk egymás őrültségeiben?


Mi is hát az első szerelem, ha nem az a „lelki aktus”, amellyel az ember a szerveiben, képzeletében fölzsongó vágyakat egy élő személyre rávetíti?
Az emberi életnek nincsenek titkai. Nem megoldásra váró probléma, hanem megtapasztalásra váró realitás.
Nagyon fontos, hogy meglássuk azt is, ami szabad szemmel nem látható.