Tragikus sors a mi korunké: szükségünk van egy vallásra, de sehol sem találunk hozzá istent!
Sok tan olyan, mint az üvegablak. Rajta keresztül látjuk az Igazságot, de a Valóságtól elválaszt bennünket.
Ha az ember nem tudja, mit akar, (…) könnyen úgy végzi, ahogyan sohasem akarta.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Milyen jó lenne, gondolom, ha nő volnék, mert a nők úgy is tudnak látni, hogy nem néznek oda.
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
A lélekben nem marad meg semmi beerőszakolt ismeret.