Az olyan emberek, akik félnek valami ostobaságot megpróbálni, sosem jutnak messzire.
Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?
A legkönnyebb a szeretett embert – nőt vagy férfit – felelőssé tenni azért, hogy kapcsolataink kiégnek, elromlanak.
Az ember mindig éppen arra vágyik legjobban, amit soha, de soha nem kaphat meg.
Ahhoz, hogy tiszteljenek, az kell, hogy tiszteletreméltóak legyenek cselekedeteid.
Nagyra értékelem a saját szabadságomat, tehát a tiedet is tiszteletben tartom.