A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
Ha egy ember semmit sem talál, amiért meg tudna halni, akkor élnie sem érdemes.
A művészet nem az, hogy meg tudunk-e rendezni egy ünnepet, hanem, hogy találunk-e olyanokat, akik örülnek neki.
Egy népet csak úgy lehet vezetni, ha jövőt mutatunk neki. A vezető: reménységmondó.
De mi értelme van egy férfi miatt szenvedni? Semmi. És a poklok kínját járjuk, ahol nincs nemesség és nagyság – csak a gyötrelem.
Úgy tetszik, a szerelemben mindkét fél önmagának ellenkező nemű mását keresi: emiatt a szerelemben örökké keresni fogunk, anélkül, hogy találnánk.
A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik.