Az ember addig nem tartozik sehová, amíg nincs a földben halottja.
A félelem a józan ész jele. Csak a kötözni való bolond nem fél semmitől.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
Ha az ember megbeszéli magával, hogy élni fog, élvezni fogja az életet, és a szó pozitív értelmében hedonista lesz, akkor minden megváltozik.
A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több lesz a kérdés. A túlélés elengedhetetlen feltétele, hogy néhányukat hagyjuk megválaszolatlanul.
Néha csak illúziók segítségével őrizhetjük meg az ép eszünket.