Sétálj egyet a folyóparton-tóparton.
Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor két kéz először szorítja meg egymást; amikor az egyik azt kérdezi: szeretsz? S a másik azt feleli: igen, szeretlek.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Ha egyszer elindultunk, az olyan, mintha már meg is érkeztünk volna!
Ha Szilveszter éjjelén éjfélkor, amikor harangoznak, lámpákat gyújtasz és asztalt terítesz, és mint leány, magad vagy a szobában, annak a férfinak jelenik meg előtted az árnyéka, aki téged elvesz.
Az aranykulcs legkönnyebben nyitja meg a börtönöket.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.