A bánat formál bennünket, nem az öröm, a bánat az aláfestés, a refrén. Az öröm mulandó.
Ma imádnak, holnap pedig megköveznek és keresztre feszítenek minden bűntudat nélkül.
A nagy viharok előtt mindig van egy pillanat, amikor eláll a szél, és minden elcsendesül.
Hívjál vacsoravendégeket.
A sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan – már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami.
Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. Te vagy gyönyörű.
Akik a legközelebb vannak hozzánk, azokat ismerjük a legkevésbé.
A könny a fájdalom néma nyelve.