A munkás méhnek nincsen ideje búbánatra.
Mihelyt meglátlak, rögtön megfeledkezem minden kötelességemről, csak a szerelem él bennem! De ez a szó – szerelem – kevés is.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Egy dolgot nagyon szeretek az emberekben: a legparányibb reménytől is képesek szárnyalni.
Minek a múltat felidézni, mikor a jelen annyival biztosabb, és a jövő annyival derűsebb.
Menj ki a piacra, vásárolj friss zöldséget, tervezd el hogyan készíted meg és egyetek egy jót a családdal.
A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.