Egész éjjel egymást bámultuk, arra szegezve a szemünket, amit egyikünk sem lett volna képes elveszíteni: a másikra.
Ez volt az a pont, mikor elért a világ végére – és lépett még egyet.
Élj meg minden évszakot, amint elmúlik körülötted, lélegezd be a levegőt, idd ki italodat, ízleld a gyümölcsöt és add át magad mindezek élvezetének.
Hihetetlen, hogy az ember kerülhet olyan helyzetbe, hogy minden fájdalmat vállal, ép ésszel nézi végig önmaga kínzását, hogy élhessen.
Sokszor megesik, éppen az egymáshoz oly közeli rokonok nem állhatják egymást.
A szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle.