Az elme, mely néha úgy gondolja, hogy csodák nem léteznek, magában véve is csoda.

Ha újév első napján a tyúkoknak egy kádról leesett abroncsba adnak enni, az újévben egy helyre hordják tojásaikat mind és sokat tojnak.

Azt a legnehezebb befejezni, amit el sem kezdesz.

Hasznosabb néhány bölcs tanítást ismerni, amely mindig javadra válhatik, mint sok dolgot tanulni, amely mit sem használ.

A tavasznak sem mondhatjuk: „Remélem, hogy hamar jössz, és sokáig maradsz.” Csak azt mondhatjuk: „Gyere, ajándékozz meg a reménnyel, és maradj, ameddig tudsz.”

A remény szívós valami. Levágod és újranő. Valami elvétetett, lezárult, megsemmisült, de a helyén újra kihajt a remény.

Lámpással kereshetsz olyan embert, aki igazán odébb akar állni, ha valami jó zamatos pletykát hallhat valakiről. Szíve mélyén mindenki pletykás.

Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.