Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.
Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
A katonák (…) tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak, és ezért nekik az élet állandó ünnep.
Az álmok életben tartják a világot.
A bizonyosság őrjítő, nem pedig a kétely.
Időt kell szakítanod embertársaidra, tégy valamit másokért, ha még oly apróságot is – valamit, amiért fizetséget nem kapsz, csupán a kitüntető érzést, hogy megtehetted.
A ti országotok (…) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.
Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.
