A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.
Képzeljük azt, hogy mind őrültek vagyunk! Ez megmagyarázna minket egymásnak. Megfejtene sok rejtélyt.
Tudni kell megbocsátani és felejteni.
A tökélesítést magán kell kezdenie az embernek, nem másokon.
Az igazi szerelem az, ha az ember nem érez kísértést a hűtlenségre.
Érdekes, hogy a fiatal költők másra sem gondolnak, csak a halálra, a sok vén marhának pedig csak a lányokon jár az esze.
Minden értelmes ember önfejűnek tűnik időnként.
Minél jobban menekülünk valami elől, annál félelmetesebbnek tűnik, de ha közel engedjük magunkhoz, porszemmé zsugorodik.
Néhány súlyos elmekórtani esettől eltekintve az emberek többsége abba őrül bele, hogy megpróbál kitörni a hétköznapok egyformaságából.