Néha körbenézek a világban, és felfordul a gyomrom. Miért nem erőltetik meg magukat az emberek egy kicsit? Semmit sem tesznek, mégis folyton csak elégedetlenkednek.
A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem.
Aki varrás közben megszúrja az ujját, az nagyon fog tetszeni a legényeknek.
Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.
A Fájdalom az egyetlen nemesség,
amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.
Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.
Az öngyilkosságba mindig két ember hal bele. Éppen ez az értelme.