Megszokásból élni valakivel: hazugság. (…) Mindenki úgy csapja be magát, ahogy akarja.
Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.
A magány éjszaka a legerősebb, mint a láz.
Csak a reménytelen szerelmes tudja, hogy mi a szerelem.
A nagyobb igazságok néha mégis megérnek egy-egy kisebb hazugságot.
A magányra szükségem van, mint a levegőre. Ha sokat vagyok idegenek között s nem vonulhatok vissza otthonomba: – mintha a lelkemet vesztettem volna el!
Ha valami kérdés erősen foglalkoztat, maga az élet hozza a választ.