A félelem ragályos. Elkapható. Néha az is elég, ha valaki kimondja, hogy fél, és a félelem valósággá válik.
Tévedéseink elől nem menekülhetünk, mert önmagunkat mindenhová magunkkal visszük.


Igazán vesztéskor mutatkozik meg a jellem, és nem győzelemnél.
Talán ez a sok új dolog. Az új cipő mindig szorít. Az életben is így van: a sors időnként beletaszít az ismeretlenbe – akár akarjuk, akár nem.
A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem mindig attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És sokszorosan.
Csak az ismeretes dolgok biztonságosak. Csak az ismeretest tűrhetjük meg. Az ismeretlen… sebezhetőséget jelent.
Mi lehetne emberibb annál, hogy szeretsz és szeretnek?