Néha veszélyes, ha megállunk és gondolkodunk. Néha egyszerűen tovább kell menni.
Ösztönszerűleg inkább hajlunk a reményre, mint az aggodalomra – amint szemeink is maguktól a világosság felé fordulnak, nem a sötétség felé.
A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.
Amíg élet van, minden vég kezdet!
Túl kell tenned magadat félelmen és haragon. (…) És akkor ragyogó fény hatol a szívedbe, felolvasztja azt, ami megfagyott benne.
Boldog, aki nem ragaszkodik ahhoz, hogy igaza legyen, mert senkinek sincs igaza, és mindenkinek igaza van.