Ha a szegények szenvedését nem a természet törvényei okozzák, hanem a mi intézményeink, nagy a mi bűnünk.
Néha rájön az ember, hogy bekötött szemmel megy át a saját életén, és megpróbálja eltagadni, hogy maga kötötte szorosra a csomót a vakká tévő kendőn.
Ideje, hogy szembenézzek az igazsággal. Ideje, hogy felégessek magam mögött néhány hidat.
A leírt vagy kimondott szavaknak megvan a maguk utóélete, és senki nem parancsolhat nekik.
Ki vagyok én akkor, ha az vagyok, amim van, de elveszítem, amim van?
Milyen bolond is tud lenni az ember, ahelyett, hogy örülne, hogy szeretik, átkokat fogad, mert az a szeretet nem az ő szája íze szerint való.
A gondolat elhal, mihelyt szavakban ölt testet.