Az ember gonosz és bosszúálló lény. Igenis beleköp abba az immár üres tányérba, amiből tegnap még jóízűen vacsorázott. Újra vágyik a nagyszerű ízekre. S ez a vágy a ragaszkodás!
Semmi sem számít, csak az érzés, hogy számítunk. Ez az érzés maga az élet.
Aki mások nyomában jár, sohasem kerülhet elébük, aki maga nem tud jó dolgokat alkotni, a másét sem használhatja fel jól.
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.
Az ember csak akkor értékeli igazán a boldogságot, ha már a boldogtalanságba is belekóstolt.
Mindenkinek úgy kellene élnie, hogy ne veszítse el a saját énjét a másikban, ne kezdje el teljesen a másik életét élni.
Meghaltunk, és amit életnek hiszünk, az csak abban az átmeneti állapotban történik velünk, ami a halál és egy másik élet között van.