A mai világban nehezen veszünk tudomást a csendről. Az űrt mindig kitölti a tévé, a rádió, esetleg egy autóduda hangja, vagy egy üres, semmitmondó társalgás.
Az elme, mely néha úgy gondolja, hogy csodák nem léteznek, magában véve is csoda.
Az egyedüllét nem azonos a magánnyal.
Kiábrándító volt. De az emberek túlteszik magukat a csalódáson. Különben mind felakasztanánk magunkat, nem?
A tétovázás gyengíti az akaratot. Nincs helye a kétségeknek. Cselekedni kell!
Az ember élhet tovább úgy is, hogy elvesztette azt, akit a legjobban szeretett, de az az élet már sosem lesz a régi.
Az ember sose ismeri meg azokat, akiket őrülten imádna.