Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Aggasztó magány költözött az életembe, s mégsem kívántam meg régi barátaim társaságát: sótlan diéta lett volna éhségemre.
Ha mindig a legkedvezőbb pillanatra várna, soha nem tudna továbbmenni: szüksége van egy kis őrültségre, hogy megtegye a következő lépést.
Jobb megtudni, hogy ostoba voltam, mint vaknak maradni, és továbbra is ostobán viselkedni.
Rendszerint nem azért vannak titkaink a barátaink előtt, mert nem bízunk bennük, hanem inkább azért, mert nem bízunk önmagunkban.
Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.
A megbocsátáshoz nem kell hívő embernek lennünk. Csak jó embernek. Ez is sok? Akkor rendes embernek. Aki nem őrizgeti magában az összes rosszat, amit átélt.
Bármit csinálsz, a jövőben bármikor elővehetik és felhasználhatják ellened.