A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.
Ha egyedül vagyunk, akkor az borzasztó helypocséklás.
Nincs értelme olyan utakról beszélni, amelyeken nem mentünk végig.
A mennyországot a klímájáért, a poklot a jó társaságért részesítem előnyben.
Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (…) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.
Egyszerűbb panaszkodni, mint kiverejtékezni a megoldást. És vég nélkül – sokaknak és sokszor elismételve ugyanazt – panaszkodunk!
Nem hagyatkozhatsz a látásodra, ha a képzeleted homályos.