Az álom előtti pillanatok hasonlítanak a halál képéhez. Elönt a kábulat, és lehetetlen meghatározni, mikor kezd az „ÉN” más formában létezni. Az álmaink a mi második életünk.
Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment a következő esztendőben.
Az ember áthidalja a saját félelmét, ha látja a másikét. Ez sokat segít az életben.
A lepke a hernyó jövője.
Ha valamit elengedünk és nem jön vissza hozzánk, akkor valójában sosem volt a miénk.
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.
Ha az ember meggondolja, talán a ki nem mondott szavak még fontosabbak, mint a kimondottak.
Az álmokban az a jó, hogy sohasem tudjuk, igazak-e vagy hazudnak.