Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.
Mindegy, milyen szegény az ember, amíg van valakije, akit szerethet.
Nincsen sivárabb, agy-szárítóbb munkálkodás, mint mikor az ember állandóan okos.
A megfelelő szó megteszi hatását, de soha egyetlen szó sem lehet olyan hatásos, mint egy jól időzített szünet.
Csak egy velünk született tévedés van: azt hinni, azért élünk, hogy boldogok legyünk.
A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.