Néha az ember túl későn veszi észre, hogy valami ártalmas az egészségére. (…) Egy észre nem vett betegség, a szórakozottság, egy kényszerképzet vagy egy nem nekünk való ember.
Jobban szeretem, ha mindenki utál, mint ha színeskednem kell bárki szeretetéért.
Az ember sohasem csak önmaga: inkább kombinációja mindazoknak, akikkel valaha dolga volt.
Az emlékezet különös művész, átfesti az élet színeit, kiradírozza a középszerűt, hogy csak a szép vonásokat, a legizgalmasabb íveket tartsa meg.
Nem származásunk, hanem döntéseink árulkodnak arról, kik vagyunk.