Senki sem haszontalan ezen a világon (…), aki enyhíti valaki más terhét.
Bizonyos életkor után az ember már semmilyen változásnak se örül.
Nincsen harang, aminek a nyelve csak az egyik oldalra leng ki. Kis öröm, kis bánat, nagy öröm, nagy szomorúság mindig együtt jár.
Meg akartam fogni a kezét, de tudtam, hogy mindkettőnknek túl friss még a seb, és hogy egy ilyen mozdulat egyszerre volna túl kevés és nagyon sok.
Az a legnagyobb baj, hogy sohasem azt az embert akarjuk, akit akarnunk kéne.
Nincs semmi elszomorítóbb, mint emlékezni régi szép időre nyomorban.
Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját.