Ugye, milyen jóleső a csönd; sebzett szíveknek csak a homály és a csend való.
A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön.
Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid. Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.
Az ember már csak ilyen… érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.