Az emberi természet már csak ilyen: úgy csűri-csavarja az igazságot, ahogy neki tetszik.
Ha valakinek a családjában halott van, éjjeli 12 órakor ki ne merjen menni a házból, mert a halott 12 órakor fölkel és előáll és a lelke bizonyosan összetalálkozik az illetővel. Ha valaki az ilyen kísértettel találkozik, azt bal kézzel kell megütni.
Meggyőződése vajmi kevés embernek van. Legtöbben azt sem tudják, mi az a meggyőződés. Az ilyeneknek csak véleményük van, amelyet a körülményektől (…) függően változtatnak.
A bátorság alapvetően annyit jelent, hogy kockára teszed az ismertet az ismeretlenért, a megszokottat a szokatlanért, a kényelmest a kényelmetlenért, a távoli cél felé tett fáradságos zarándokútért.
A megérzések hazudnak, azt sugallják az embernek, amit hinni akar, nem az igazságot.
Az igazán eszelős alakoknak muszáj eltitkolniuk, mennyire be vannak kattanva. Különben nem tudnak életben maradni.
Az életen keresztül nincs hamisabb vezető, mint az emberek véleménye.
Boldogság az, amikor az ember megérkezett, behúzza evezőjét és azt mondja: megérkeztem, nem megyek tovább.
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
