Ha egy ember dramatizál, dramatizálása mögött rendszerint feldolgozatlan, traumatikus események állnak, amelyek régebbről erednek, mint a tulajdonképpeni indíték.
Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével.
Azok, akik keveset tudnak, általában jó beszélők, akik meg sokat tudnak, keveset beszélnek.
Ha vége szakad valaminek, akár rossz volt az, akár jó, mindenképpen űr marad a helyén. Ha rossz volt, az űr magától is megtelik. Ha jó, akkor csak úgy lehet megszüntetni, ha a helyébe az ember valami jobbat talál.
Ott tévedünk, ha azt hisszük, a boldogság a cél.