A jelen egyszerre az örökkévalóság és a semmi, hiszen létrejötte pillanatában máris nem létezik.
Élni annyi, mint törekedni előre, magasabbra, a tökéletesség felé, és el is érni.
A kétségbeesés meglepő teljesítményre teszi képessé az embert.
Ha az ember megbeszéli magával, hogy élni fog, élvezni fogja az életet, és a szó pozitív értelmében hedonista lesz, akkor minden megváltozik.
A középszerűség halhatatlan, és a hitványság örökkévaló.
Nem azoké a siker, akik sohasem buktak el, hanem azoké, akik elbuktak, és ismét felálltak belőle.
Abban mutatkozik meg műveltségünk, ahogyan a műveletlenekkel bánunk.