Az, mit ma megtanultunk,
jobban köt össze másnap.
S mire való a múltunk?
Hogy elmondjuk egymásnak.
Nem elég ám az, hogy az embernek szeme van (…), meg kell tanulnia látni.
Mert az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára.
Amig élünk, reméljünk! Ha a szerencse lováról leestél, ne maradj fekve az árokban!
Mégis hogyan találhatná meg az ember, amit keres, ha nincs is meggyőződve arról, hogy egyáltalán létezik?
Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében.
Olyan csodálatos nap volt, hogy úgy gondoltam, kár felkelni.