Ha szeretlek is, mi közöd hozzá?

Ez a végzetes szerelem. (…) Ismerni a hibáit és a rossz oldalait annak, akit szeretünk. És mégis tovább szeretni.

Amikor az ember távol kerül a megszokott világától, hajlamos kalandorként viselkedni, hiszen ilyenkor a szokásos gátakat és előítéleteket is maga mögött hagyja egy időre.

Ezért olyan szép minden kisgyermek – mert nem érdekli a véleményed.

Mrs. Lynde mondta, hogy „boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem csalatkoznak”, de én azt hiszem, hogy rosszabb semmit sem várni, mint csalódni.

A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.

Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj.

Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.

Bizonyosságra törekedni és elfogadni a bizonytalanságot… Kemény prés ez, mégis szorításából született meg minden igaz bölcsesség, ima, művészet.