Bolond szerelemben öt esztendeig vártam rád. Én ostoba, nem tudtam, hogy szíved is olyan rideg, mint a szemed.

Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.

A szerelemben az a gyönyörűség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk.

A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz – a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.

„Megismerhetjük-e” ténylegesen a világmindenséget? Ugyan, hiszen a kínai negyedben is alig ismeri ki magát az ember!

Senki sem annyira őrült, hogy ne találna egy még őrültebbet, aki megérti őt.

Nem tudom (…), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét.

Ha elgyengülsz, én erős leszek. Ha elveszel, leszek a hazafele vezető utad. Ha elcsüggedsz, felvidítalak. Az idők végezetéig szeretni foglak.