Aki nem szereti saját magát, mást sem tud szeretni, s akkor mire jó az egész ember?
Tarisznya és börtön nélkül senki sem éli le életét.
Olyan nem létezik, hogy az ember egy bizonyos sors csapdájába kényszerül. Senkit sem ítélnek arra, hogy középszerűen és reményvesztetten élje az életét. Az élet nem így működik.
A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.
A másokkal megosztott élmények fűszerezik meg az életet.
Néha csak azért tűnik valaki határozottnak, mert nincs más választása.
Az idő azért hoz gyógyulást a fájdalmakra és a viszályokra, mert az ember közben változik, többé nem ugyanaz a személyiség.