Egyszerűen képtelen voltam józanul gondolkodni. Reményt akartam. Nem akartam elengedni, mert olyan jó érzés volt kapaszkodni belé.

Könnyebb nagy boldogságot ígérni, mint valóra váltani ezt az ígéretet.

A szerelem csak addig virágozhatik, amíg szabad és spontán; könnyen megölheti a kötelesség gondolata. Az a tudat, hogy kötelességünk valakit szeretni, legbiztosabb módja annak, hogy meggyűlöljük.

Sokszor hullottam már térdre, mert meggyőződésem volt, hogy máshová nem fordulhatok.

Elveszíteni valakit szörnyű – sóhajtott. – De látni, ahogy a szeretted elfogy lassan, mint a gyertyaszál, lehetetlen elviselni azt a kínt.

Rengeteg bocsánatkérés elhangzott, de mint rájöttem, ez így szokott lenni, ha szeretik az embert. Akkor megbocsátunk és továbblépünk.

Ha valakinek fáj a feje, napfeljötte előtt menjen a folyóvízhez és álljon szembe a víz folyásával, akkor dobjon magán keresztül háromszor vizet és mondja: „Akkor fájjon a fejem, mikor az elvegyült vízcseppeket látom!” – de sem menet, sem jövet ne szóljon senkinek és elmúlik minden baja.