A boldogtalanok rossz szokása, hogy igényt tartanak a környezetük sajnálatára, abban a szent meggyőződésben, hogy jogosultak rá.
A franciák azt mondják, hogy „elutazni annyi, mint meghalni egy kicsit”. Ezt sohasem hittem, mert szeretek utazni, s valahányszor vonatra szállok, úgy érzem, hogy újra éledek.
A nők még akkor is szeretnek álmodozni a szerelmes érzésekről, mikor éppen szerelmesek.
Boldogság az, ha az ember szeret és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát.
Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel.
A szerelem boldogsága: annak örülni, ami előttünk van; ha csak egy pillantás is az.
Nálunk otthon én vagyok a főnök, a feleségem csak a döntéshozó.
Higgy az emberben, önmagadban is – a másokba vetett bizalom magunknál kezdődik.