Az igazi aggodalmam nem az, hogy sikertelen-e az ember, hanem az, vajon mit kezd a kudarcával.
Az ember rendesen arra vágyik, amitől legmesszebb áll.
A boldogság egy totális pillanat, a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható.
Az embernek csak a teste születik meg világra éretten; a lelkének még sokáig szüksége van egy magzatburokra, amely mögött ellenmondó elemeiből magát fölépítheti.
Halálom napja a legbensőségesebb magányom.
Tudod-e, hogy nem azért nem szeretjük az embereket, mert rosszak, hanem azért tartjuk rosszaknak, mert nem szeretjük őket?
Szegény rokon: mindig távoli rokon.