Egy igaz barát azt mondja, amit hallanunk kell, akkor is, ha az nem kellemes.
A szent nem létezik a profán nélkül.
Ahogy öregedett, sok mindent megtanult, de bölcsebb nem lett. Valójában úgy érezte, egyre többet tud, és egyre kevesebbet ért.
A hallgatásnál nincs nagyobb kínszenvedés a világon. A hallgatás fájdalmas, akár a nyílt seb, és gyászfekete, mint a halál.
Van olyan szépség, amely sokkal vonzóbb tökéletlenségében, mint teljes befejezettségében.
Az ember mindig jobban fél attól a bajtól, amely érheti, mint attól, amely már utolérte.
Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!