A világgal való küzdelemben segíts a világnak.
A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, mikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
Az élőkért kell aggódni, a holtaknak már úgyis kevésre van szükségük.
A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.
Sokat voltam egyedül. Az ember azt hinné, hogy meg lehet azt is szokni, ha az ember sokat van egyedül. De nem. Ezt az egyet nem lehet megszokni soha.
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
Minden érdekessé válik, ha elég mélyen elmerülünk benne.