Mindig túl későn érkezünk, amikor valaki meghal. Mindig.
Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.
Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják.
Ha egyszer meglátod az ego nélküli pillanat szépségét, akkor utána már könnyű lesz meglátnod az egóval járó boldogtalanságot is.
Csak a szeretet gyógyít. A harag, a bűntudat és a félelem csak pusztítani képes.
A virág nem álmodozik, nem sír – remény nélkül nő és virul, és kétségbeesés nélkül hal meg.