Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.
A szennyes víznek is tiszta a teteje. A mocsok csak azután kerül elő, ha kiöntjük az egészet.
A düh olyan, mint egy gyúlékony gáz – a legapróbb szikrától azonnal belobban, és egyetlen cifra lánggal elég.
Ne hibáztassunk valakit egy tettéért, ha nem fontoltuk meg előtte, hogy más mit tett volna adott körülmények közt!
Az igazsággal szemben minden hasonlat sántít.
Aki fél naggyá lenni, az kicsi marad, aki fél sírni, nevetni sem tud.
Az élet egy nagy katyvasz. Bárcsak minden darab a helyére kerülne, minden szó kedves volna, minden baleset boldogan végződne! De nem így van. Az élet katyvasz. Az emberek úgy általában rohadékok.