A magány (…) nagyon értékes kincs. Mindenki vágyik egy olyan hely után, ahol időnként egyedül lehet.
Ha az univerzum közepébe tekintünk, hidegséget látunk ott. Ürességet. Végtére is, az univerzum nem törődik velünk. Az idő sem törődik velünk. Ezért kell nekünk, embereknek törődnünk egymással.
Az embernek nem kell megmásznia a hegyet ahhoz, hogy tudja: magas.
Ez a legkülönösebb az emberben… a fontos szavak csak akkor jönnek a nyelvére, amikor már nem tudja őket kimondani.
Jobb megérteni egy keveset, mint félreérteni sokat.
Körülöttetek pedig ott a nagyvilág; bezárkózni, azt lehet, de a világot örökre kizárni – azt már nem.
Kedves légy, és tarts ki mindig, semmi másban nincs vigasz!