Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?
Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól.
Ha megbánt egy másik ember, elfelejtheted az igazságtalanságát, ám amikor te bántod meg őt, mindig emlékezni fogsz rá.
Értékelheti-e az ember a tökéletességet, ha az állandóan jelen van az életében?
Bölcsességre vall egyetértésben élni olyanokkal, akiket nem tudunk elhagyni.
Nem kell mindennek jól végződnie (…). Olvastam valahol, hogy a regényeknek sem kell mindig jól végződniük, az élet se végződik jól.