A szomorúság, akár egy mély seb, mely átvágta mindazt, aki egykoron volt.
Tartsd meg az ajtót az utánad érkezőnek.
A levegő illata édesebb, és az idő mintha mozdulatlan lenne minden nap, amikor te kinn vagy a szabadban, és mindenki más dolgozik vagy az iskolában ül.
A legtöbben úgy élik az életüket, mint a bűnözők: először cselekszenek, és csak utána kezdenek aggódni a következmények miatt.
Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág – aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás.
Tudok valamit a neheztelésről: olyan méreg, amelyet saját maga iszik meg az ember, de közben arra számít, hogy mások halnak bele.