Bármikor, ha rossz útra tévedsz, kigyullad egy sor jelzőlámpa benned. A szomorúság egy ilyen jelzőlámpa, a depresszió egy ilyen jelzőlámpa.
A szerelem és a kételkedés sohasem voltak felületes ismerősök.
Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki – ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében – hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.
A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (…) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.
A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.
Aggasztó magány költözött az életembe, s mégsem kívántam meg régi barátaim társaságát: sótlan diéta lett volna éhségemre.
Aki sokat néz hátra, könnyen nekimegy valaminek, vagy a mélységbe zuhan.
A magány a pesszimizmus melegágya.