Szokásos hangulatunk attól a hangulattól függ, amelyet ki tudunk alakítani környezetünkben.
Szépségeszményünk nagyjából mindig önmagunkhoz hasonlít.
A túlzott bánat nevet. A túlzott öröm sír.
Ha kitartóan vágyunk a találkozásra valakivel, akkor előbb-utóbb biztosan találkozunk vele.
Csodálatos, ha a másik magától ért minket, de tudni kell segíteni is azzal, hogy kifejezésre juttatjuk az igényeinket.
A sikert és a kudarcot elválasztó vonalat a „nem volt időm” szavakkal lehet kifejezni.
A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el.